Sokat küzdök a határokkal, a sajátommal és másokéval.

Néhány napja az órámra bekopogtatott a "farkas". Kért, és amikor kapott, nem volt elégedett. Végül ki kellett tessékelnem őkelmét. Azóta is többször belefutottam a farkas viselkedésébe – nem a mesében, hanem az életben, panaszok, történetek, helyzetek formájában.

És egyszer csak megértettem valamit.

A viselkedést nem fogadom el, de az embernek megbocsátok.
A farkas viselkedést nem tűröm el. A viselkedés azonban nem maga az ember. Valamiért nem tud kibújni a bőréből. Én viszont mondhatom: eddig és ne tovább. Itt az ajtóm, és nem nyitom ki.

A mesében a leforrázott farkas végül kibújik a szőréből. Izgalmas kérdés: miért is önt forró vizet a kismalac a farkasra?

Megkérdeztem egy kedves barátnőmet, és ezt mondta:

A víz az érzéseket és a tisztulást jelenti.
A tűz az agressziót, az energiát.
A forró víz pedig a kettő együtt: önérvényesítés, határállítás és kreativitás.

A kismalac tehát nemcsak fél, hanem kreatív is, és igen – egy kicsit agresszív is. De ez az agresszió nem romboló, hanem védelmező. Megvédi a saját határait.

A mesében érdekes az is, hogy később már nem kell megismételnie a forró vizes jelenetet. Elég, ha szól. A farkas már tudja, hogy hol a határ.

Van egy másik szép kép is a mesében: a zsák.

A zsákba képzeletben beledobhatjuk a félelmeinket. Beköthetjük, és eldobhatjuk. Ami a zsákba kerül, az számunkra megszűnhet létezni. Ez egyfajta belső elengedés.

Érdemes azonban a történetet a farkas szemszögéből is megnézni.

Ő megkívánta a malacot, és mindent megtett azért, hogy megszerezze. Hazudott arról, hogy mit szeretne valójában. Nem mondhatta ki az igazat – elég furcsán hangzana:

"Kismalac, engedj be, meg akarlak enni!"

Bár ki tudja… lehet, néhányan így is beengednénk. Azzal a gondolattal, hogy biztosan csak viccel.

A nagy kérdés azonban az: mit tanult meg a kismalac ebben a történetben?

Hogyan fog viselkedni, ha legközelebb bekopogtat a farkas az ajtaján?

A mese azt mondja: elég egyszer határozottan határt szabni a farkasnak, és azt minden farkas tudni fogja.

És azt is tudjuk: ha nem oldjuk meg a problémát, az visszatér. Sőt, gyakran sokkal erősebben dörömböl az ajtónkon.

Talán ezért maradt velünk ez a régi mese.
Nemcsak a farkasról szól, hanem rólunk is – arról, hogyan tanuljuk meg megvédeni a saját ajtónkat.